December 16-án reggel 6-kor Mádi József, Benei László, B. Nagy István és Füleki László véletlenül összetalálkozott a Mátra Művelődési Központ előtt.
Csodálkozva néztek egymásra, ugyan mit keresnek itt, de aztán abban maradtak, hogy ha már így alakult és nem tudnak aludni, menjenek fel Galyatetőre, nézzék meg, hogy süt-e a nap.
Így is történt, elindultak két autóval a magas hegyek felé.
Az út először száraz volt, majd locs-pocs jelent meg rajta, aztán az út két oldalán fehér foltok, majd csíkok tűntek fel és az út is belisztesedett.
Mátraháza után már lassítani kellett, mert a hótól megsíkosodott úton nehezebb volt megzabolázni az autót. A fákra kiült a dér és a hideg átvette az uralmat a kinti világban.
Galyatetőre érve az ég már egyszínű szürke fátyolba burkolózott és a szél udvariatlan módon csapta arcukba a havas esőt. A napnak nyoma sem látszott.
Elindultak lassan a park felé, mikor odaértek, elgondolkodtak, hogy miért is jöttek ide...
A gépek bent lapultak a táskában és nem akartak előjönni. Végül az egyik előmerészkedett és néhányat kacsintott a kinti világra.
Ennek nyomait lehet látni e sorok alatt.
