2011. szeptember 5., hétfő

Gondolatok és werkképek Baranyi Norbert kiállításának megnyitójáról

Részlet Füleki László megnyitójából


Fel szeretném hívni a figyelmet azokra a leírásokra, amelyek a címek mellett találhatók, hiszen ezek  az igényesen megfogalmazott,  hangulatot, élményt  megragadó, olykor költői mondatok nagymértékben segítik azt, hogy kicsit a helyszínen, a fotós mellett érezzük magunkat és azt is jelzik, hogy az alkotó talán más művészeti ágakban is sikerrel szerepelhetne. 
A horizonton a települések fényei sárgállanak és a szél meg sem rezzenti a növényeket. Néma várakozás közben hallatszik a  baglyok messzi  párbeszéde, neszek a fűben, talán rágcsálók és a távolban pedig mintha vadak mozdultak volna meg.
Azt olvastam nemrégen, hogy az a férfi, aki  50 éves korára még kozmopolita, ott gond van. Ez lefordítva számomra annyit jelent, hogy ha nem ismerjük annyira a szűkebb környezetünket, hogy élvezettel tudjuk bemutatni  másoknak, tudjunk mesélni róla és büszkének lenni rá, akkor annak az embernek nem sok köze van  a környezetéhez, nincsenek gyökerei, nincsen igazi otthona, ahová haza térhet. Baranyi Norbertnek úgy látom, hogy nem kell 50 éves koráig várni erre a felismerésre. Legyünk büszkék rá, hogy azok közé tartozik, akik továbbviszik természeti környezetünk szeretetét ,  ismeretét és mindezt képesek olyan szinten megörökíteni, ami örömet, csodálatot vált ki belőlünk. 
Pillanatképek a megnyitóról (készítette: Kalácsi René)






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése