Megnyitottuk éves kiállításunkat

 

Július 18-án estefelé kicsi, de lelkes közönség gyűlt össze a Portfólió című kiállításunk megnyitójára.
Krigovszky Nóra rövid, a Fotókör múltját érintő felvezetője után a Pátzay János zeneiskola két tanára, Fodor Bálint és Butykáné Bágyi Judit romantikus darabokat adtak elő klarinéton és zongorán.
Ezután Füleki László, a Fotókör vezetője nyitotta meg a kiállítást, álljon itt egy részlet belőle:

A címen sokat törtük a fejünket, hiszen így nincsen egy összefogó gondolata a kiállításnak, ami mentén fel tudnánk rakni a képeket. Ezért a portfóliót választottuk, arra gondolva, hogy a portfólió egy összegzés, egy sűrítmény, egy kirakat arról, hogy milyenek vagyunk, mi érdekel bennünket, mi az, amit érdemesnek, értékesnek tartunk megörökíteni.
Korniss Péter azt mondta az utóbbi kifejezésről:

 „ A fényképez szónak szerencsés szinonímája a magyar nyelvben „ megörökít”. Érzékelteti a múló idő megragadásának, a tűnékeny világ megőrzésének szándékát. Idő és fényképezés elválaszthatatlanok. Az exponálás egy pillanatot búcsúztat, a jelenből a gomblenyomás pillanatában múlt lesz. A képen annak lenyomatát őrizzük -  ami volt.”

Ennek igazságát nagyszerűen illusztrálja kiállításunk kezdő képe, ami B. Nagy István alkotása, hiszen a leeső vízcseppekben látszó óra képileg mutatja egyben a jelent és a múltat is.

A portfólió ebben az esetben ráadásul olyan, mint egy matrjoska baba, hiszen az egyes tagok portfóliója alkotja a Szempont Fotókör portfólióját, mintegy idei bemutatkozását.
A matrjoska alkotórészei persze évről-évre változnak, a tagok, a résztvevők cserélődnek, maguk a tagok gondolkodása is változik, tehát más és más ízekből tevődik össze az az összhatás, ami erre az évre jellemző. Az íz, azért is jó kifejezés lehet most, mert idén a szikár képaláírások helyett, amivel terelni szeretnénk a nézők gondolkodását, egy bővebb, érzelemdúsabb leírást mellékeltünk a fotókhoz. Olyanokat, amelyek szándékunk szerint hasonlítanak a gourmand éttermek által kínált egyedi ízekhez, amelyek a fotók előtt állva megjelennek, megmaradnak, ha nem is az ízlelőbimbóinkban, de az agyunkban mindenképpen. 

A megnyitó beszéd után zenei közreműködőink zárták be a műsort, majd köszönetnyilvánításokkal és az alkotók megismertetésével zárult a hivatalos program.

A hozott enni és innivalók segítettek abban, hogy jó hangulatban, régi vagy új ismerőseinkkel beszélgessünk. Az összejövetelről mellékelünk pár fotót.

Fotó: Kovách Árpád

Köszönjük Kalácsi René alábbi képeit!