A Nő

Áprilisi pályázatunk témája "A Nő" volt, ami komoly fejtörést okozott a tagoknak. A beérkező képek közül a kiemelt fotókat itt lehet megnézni.
A legtöbb szavazatot Füleki László: Tekintet című képe kapta.

A Lépcső pályázat március-áprilisi képei közül a kiemelteket itt lehet megtekinteni, ezek közül az alábbi fotót mutatjuk be:

B. Nagy István: Lopakodó

Az élességről és a vakuzásról

Április első csütörtökén Füleki László folytatta az Ismerd meg a fényképezőgépedet sorozatot az élesség, a fókusz beállítás témakörben.

A technikailag jónak minősülő képeken az élesség az egyik döntő összetevő. Az analóg fényképezőgépeken a távolság beállítása az 1970-es évekig csak manuálisan volt lehetőség. Az idők folyamán az egyszerű távolságbecsléstől a különböző, keresőben látható fókuszállítási segítségig többfajta technikai lehetőséget fejlesztettek ki az élességállítás pontosabbá tételére.
Már a korai távmérős gépeken egy kettős képet kellett egyesíteni, amit kevés fényben is meg lehetett oldani (tükörreflexes gépeken AF módban ez jóval később is problémát jelentett).
A távolság manuális beállításakor ma is jó ismerni a hiperfokális távolság fogalmát, melynek beállításával az élességi mélység a végtelenig előre ismert lesz. A DSLR gépek bejöveteléig jó eredménnyel használták az optikai keresőben a törőéket/mikrorasztert manuális állásban (a DSLR gépek nagyon drága árkategóriájában most is van erre lehetőség). Azt sem árt tudni, hogy minden objektívnek van egy közeltávolsága, amin belül nem állítható élesre.
Az autófókusz bevezetésével újabb üzemmódok jöttek létre az eltérő igények miatt: egyszeri, követő, folyamatos, melyek alkalmazása témafüggő.
A digitális gépeken két különböző módszert használnak: fázis (DSLR) és kontrasztérzékelést (kompakt, bridge), mindkettőnek van előnye és hátránya is. A gyártók a különböző rendszerű képstabilizálással, AF segédfény és tükörfelcsapás felkínálásával, MF segédként kinagyítható képernyővel és megjelölt élességi vonalakkal segítik a felhasználót az élesség minél biztosabb megtalálásában.

Ezután B.Nagy István a vakuzás alapjairól tartott előadást.
Mikor van szükség vakura? Ha kevés a fény és/vagy egyedi fényhatásokat szeretnénk használni.
Milyen vakukról lesz szó? Olyan vakukról, amelyek kicsik, könnyen hordozhatók, erősáramú hálózattól függetlenek. A fényerejük nem érik el a stúdióvakukét, irányításuk, kontrolljuk nehezebb azokénál.
Két fő típusuk a manuális és a TTL vaku. A manuális vakunál mindössze a szükséges teljesítményt tudjuk állítani becslés alapján annak fizikai helyén. TTL vaku esetén ugyanezen teljesítményállítást a gépvázról is meg tudjuk oldani, ezen kívül rendelkezésre áll a TTL mód, amikor az elővillanás által kapott eredmény felhasználásával a gépváztól kapott adat (távolság, blende, teljesítmény) alapján történik automatikusan a vaku beállítása.
Lényeges ismerni a szinkronidőt, ami az a legrövidebb záridő, ami alatt a szenzor vagy film teljes területe vakufényt kap.
A manuális vakuknál megkülönböztetünk üzemmódokat, amelyek lehetővé teszik mind a közvetlen, mind az optikai úton történő vezérlést, mindezek felhasználási lehetőségeinek ismertetésére a következő alkalommal fog sor kerülni.



 


  

A Víz

Március második csütörtökén a Víz pályázat képeit beszéltük át.
A téma népszerű, sok hasonló témájú fotót láthatunk mindenhol, éppen azért nehéz újat mondani.
A beérkezett anyagban ismert és kevésbé ismert viszonylatban jelent meg a víz, a szavazók az itt lévő képeket emelték ki és közülük Mádi József Fénytörés című fotója kapta a legtöbb szavazatot.

A Lépcső pályázaton január-februárban a kísérletező jellegű fotók domináltak, a kiemelteket itt lehet megtekinteni.
Kettőt mutatunk ezek közül, amelyekben a kreativitás a fénykezelésben ill. a vizuális képzelet megvalósításában szépen megmutatkozott:

B.Nagy István: Bokeh-ágyú

B.Nagy István: Álomtó

Ismerd meg fényképezőgépedet

Március 7-én Füleki László egy előadássorozat kezdeteként fényképezőgépünk megismeréséről tartott előadást.

Mindannyiunknak van fényképezőgépe, de a kezelési útmutatót végigolvastad?
Tudsz arról, mi mit jelent, hogyan és mivel könnyítheted meg a használatot, neked mire lehet szükséged?

Az első alkalommal a nélkülözhetetlen memóriakártyáról, akkumulátorról és az alapbeállításokról (RAW/sRAW/DNG/JPEG jellemzők, kijelző) volt szó.

Ízelítőképpen, pl. nem árt tudni, hogy a gépünk milyen beállításban (RAW, JPEG) mekkora fájlokat készít és ez alapján milyen nagyságú kártyát érdemes beszerezni:

Március 9.

B.Nagy István, Füleki László, Kovách Árpád, Nagy János, így indultunk fel a Sárhegyre ezen a napon (bár inkább 4 és felen, mert János kisfia is velünk tartott) és kerestük a virágokat, hátha már kinyíltak. Hát éppen hogy!

A leánykökörcsin már igen, de pl. tavaszi héricset csak egyet láttunk, az is elbújt egy nagy kő tövében. Hideg volt és a nap is csak az elején látszódott, aztán elrejtették a fáradhatatlanul gomolygó felhők. Mivel fény nemigen volt, ezért magunkkal hozott fényforrásokkal igyekeztünk érdekesebbé tenni a látványt.
Arról, hogy miként, álljon itt egy werk összeállítás:

És pár fotó:

Foto: B.Nagy István

Foto: Füleki László

Foto: B.Nagy István

Tél

A februári második összejövetelen a havi pályázatot értékeltük, amin a "Tél" volt a téma.
A beküldött képekből a kiemelteket itt lehet megtekinteni, a legtöbb szavazatot
Mádi József: Kék-fehér című fotója kapta.

Ezután Potje Péter behozott képeit néztük meg és döntöttünk a következő pályázat témájáról,
ami a "Víz".

Gimbal

Február első csütörtökén egy kamerastabilizáló eszközt ismerhettünk meg a gyakorlatban.
B.Nagy István egy Mezdon HDSLR-4 típusú "gimbal" üzembehelyezését és használatát mutatta be, ami jó szolgálatot tehet abban az esetben, ha a videósnak mozogni kell.
Lehetőség volt a kipróbálásra, aminek során kiderült, hogy az eszköz kiegyensúlyozásához idő és tapasztalat szükséges, a kamera különböző irányokba billentése körülményes és gyakorlatot igényel valamint a súly jelentős korlátozó tényező lehet a munka közben.
A felvételek visszanézésekor gyakorlatlanságunk ellenére is szépen látszik a kisímított, rázkódásmentes mozgás, amit lépcsőn történő haladással gyakoroltunk.

Látogatás a Természettudományi Múzeumban

Január 20-án vasárnap reggel a Mátra Művelődési Központ előtt találkoztunk, hogy megnézzük az Év Természetfotói 2018 kiállítást (B. Nagy István, Füleki László, Nagy János).
Hajnalban elkezdett esni a hó, így az időjárás igazi telet varázsolt nekünk az útra.
A Természettudományi Múzeum előtt már sok gyerek állt, épp akkor nyitották az ajtókat s tódultak be, hogy a növendékbálna csontvázánál rögtön el is álmélkodjanak...
Miután kivártuk sorunkat a pénztárnál (bár a jegyet senki se kérte), bejutottunk a nagyterembe, ahol kategóriánként csoportosítva lehetett megnézni a fotókat. Nagy méretben, a hosszanti oldal min. 60 cm volt, matt papíron nyomtatva igazán jól néztek ki a a képek.
A felvételek körülményeinek leírása sokat segített abban, hogy modellezni tudjuk a technikai módszereket és értsük az alkotók kompozíciós elképzeléseit. Jót beszélgettünk ezekről és nagyon jól esett látni, hogy Jánosnak is itt szerepel a képe a kiállításon, ami ebben a témakörben a legmagasabb színvonalat reprezentálja.

Pályázatok napja

Január 10-én először a Lépcső pályázat képeit néztük meg, ahol most az elvontabb képek domináltak, a kiemeltek itt láthatók, pl. az alábbi:

B.Nagy István: Évszakok

Ezután az Ünnep témájú pályázat fotóit beszéltük át és szavaztunk róluk.
A témaválasztás csalóka decemberben, hiszen könnyen bekorlátozhatjuk magunkat
a Karácsonyt kísérő adventi hangulatra, azonban a beküldők nagy kitekintéssel, széleset merítve választották ki képeiket.
A kiemeltek itt láthatók, a legtöbb szavazatot Kerekné Ludányi Klaudia fotója kapta.

Kerekné Ludányi Klaudia: Húsvéti tojásöröm

Ezután B. Nagy István fejezte be egy héttel korábbi beszámolóját olyan videók bemutatásával, ami képsorok felhasználásával készült és portré, esküvő és más események fotózásának szépségét, buktatóit és kreatív lehetőségeit mutatta be a szerző hiteles tolmácsolásában.

A Fotókör 10 éves kiállításán készült videójának részletét itt lehet megnézni.

Megkezdődött 2019

Január 3-án már meg is kezdtük az évet, átbeszéltük a decemberi, szervezéssel, programkialakítással kapcsolatos javaslatokat.
Ezután B.Nagy István hozott egy éves beszámolót fotós tevékenységéről, lelkesítő felismerésekkel és ironikus felhangokkal...

A fotók sokszor slideshow vagy már inkább digiráma formájában jelentek meg, amihez egyrészt az utómunka szoftverek gyakorlott használata szükséges, másrészt kreatív ötletekre van szükség a nézői élmény kialakításához, megszerzéséhez.

Az összejövetel utolsó harmadában Füleki László mutatta be erdélyi vásári és tájképeit, ebből látható itt ízelítő: