2018. december 22., szombat
Évzáró
December 13-án zártuk az évet változatos programmal, így rendes tagok felvételével, pénzügyi beszámolóval és a jövő évtől érvényes tagdíjról szóló szavazással.
Beszéltünk szervezési kérdésekről, amelyeket januárban ismét előveszünk és szavaztunk az Árnyék pályázat képeiről.
Emellett a kiállításon kapott ajándékkosarat megbontottuk és azzal együtt, amit mi vittünk, megkóstoltuk és ízlett...
Minden tagunknak boldog Karácsonyt és Újesztendőt kívánunk!
2018. december 21., péntek
Árnyék pályázat
Decemberre Árnyék címmel hirdettünk pályázatot, melyre 20 kép érkezett.
A kiemelt képeket itt lehet megtekinteni, ezek közül Potje Péter: A létra filmszalagja című fotója kapta a legtöbb szavazatot.
2018. december 7., péntek
Pincetúra
November 24-én pincelátogatásra indultunk Gyöngyöspatára, ahol Nagy János barátunk segítségével két borász mutatta meg a pincéjét.
A pincesor rövid története (részlet a pincefalvak.hu weboldalról):
A „Hétsoros Pincefalu” területe már az
avar korban is lakott volt. Az itt végzett ásatások során megtalált
leletek (pl. metszőkés) tanúbizonysága szerint pedig még
szőlőtermesztést is folytattak az akkori emberek.
A szőlőtermesztés hagyománya
Gyöngyöspata egész történetét áthatja. A XVI. századtól a térségben még az egyes
űrmértékeket is a településről nevezték el, pl. patai icce, patai pint.
A pincék szervesen kapcsolódnak a
település szerkezetéhez. Néhány nemesi háznál kőboltozatos pince is
épült, de a borok nagy részét andezittufába vagy homokfalba vájt,
illetve épített tornácos vagy gádoros lyukpincékben tárolták, melyek
egymás mellett vagy fölött utcaszerű pincesorokat alkottak. Kecskés
Péter összeírása alapján elmondható, hogy négy pincerendszer alakult itt
ki: Vári pincék (melynek száma 140), Pipis-hegyi pincék (100),
Kecskekői pincék (90) továbbá a legújabbak, az Alszögi pincék (70).
Mi a vári pincesorban Szignárovits Márk pincéjét látogattuk meg, ahol éppen átalakítás zajlott, a régi fahordók lassan megszűnnek és a helyüket műanyag hordók veszik át, melyek lényegesen kevesebb törődést igényelnek. Ő is tagja a Magna Mátra szervezetnek, melynek tagjai azt vallják:
...a Mátrai borvidék természeti adottságai kiemelkedőek. A jó vízháztartású
talajok és a meleg, de nem szélsőségesen forró klíma együttesen
aromagazdag, jó egyensúlyú, érett csersavú borokat adnak. Hisznek abban,
hogy vannak különleges értékeket felmutató dűlőik, ezek karakterének
felkutatása és kibontása garantálja a fejlődés lehetőségét a borminőség
terén.
Véleményük szerint az egyediség megőrzésének kulcsa abban rejlik, ha
érvényesülni hagyják a természet adta értékeket. Ennek érdekében a Magna borok kizárólag Kárpát-medencei fajtákból készülhetnek, tőkénként legfeljebb 1 kg-os terheléssel.
A pincében nem sok hely volt, ezért inkább az előtérben beszélgettünk a szőlőművelésről, pincékről, borokról és kóstoltuk meg néhány palack tartalmát és érdemes volt...
Foto: Benei László |
A második helyünk Bernáth Magdolna pincéje volt, ahol izgalmas volt látni az évszázadok lenyomatát, ahogyan haladtunk befelé. A pince kialakítása, a nemes penész, a bortrezorok olyan hangulatot árasztottak, ami sokáig emlékezetes marad számunkra.
Foto: Benei László |
![]() |
Foto: B.Nagy István |
![]() |
Foto: Füleki László |
![]() |
Foto: Füleki László |
![]() |
Foto: B. Nagy István |
![]() |
Foto: B.Nagy István |
![]() |
Foto: Mádi József |
![]() |
Foto: Mádi József |
Foto:Benei László |
2018. november 19., hétfő
Az őszről
Havi pályázatunk témája októberben az Ősz volt, szerencsére a hosszú, meleg hetek számos lehetőséget adtak a kint tartózkodásra.
Sokan kedvet kaptak a küldésre, a szavazatok összeszámlálása után a kiemelt képek közé az itt láthatók kerültek be, s közülük a hónap képe Mádi József: Őszi forgatag című fotója lett.
Nagy János egyéni kiállítása
Rózsaszentmártonban október 31-én nyílt Nagy János egyéni kiállítása "Mátrától a Himalájáig" címmel.
A hely nem véletlen, innen származik, az itteni hegyközség elnöke is, tehát jól ismeri a környéket, az ÉTF 2018 versenyen kiállított képe is itt készült.
A megnyitó a helyi citeraegyüttes műsorával indult, majd a polgármester köszöntőjével folytatódott, aki a felkérés részleteit osztotta meg a közönséggel. Ezután Kalácsi René, fotókörünk tagja mutatta be és nyitotta meg a kiállítást, a megnyitót Matúz Viktória zárta egy Wass Albert mese felolvasásával.
Zárásként Nagy János köszönte meg a támogatást a kiállítás létrehozásához.
A kiállítási anyag egy részét Mátrában készült természetfotók alkották, a képek másik része Dél-Ázsiában, Tibetben készült, a mi szemünkkel nagyon egzotikus vidéken, az ottani emberek életéről, környezetéről.
Képek a kiállításról (Fotó: Kalácsi René, Domoszlai Judit)
2018. november 17., szombat
A színpadi fotózásról
A fényképezés egyik izgalmas területe a rendezvényfotózás, ami már önmagában is gyűjtőszó, hiszen a keresztelőtől az esküvőn keresztül a temetésig, a szalagavatótól az osztálytalálkozóig, a rockkoncerttől a klasszikus koncertig, a színházi fotózástól a mozgásszínházig, rengeteg területet ölel fel, amelyeken sokszor máshol van a hangsúly, máshogyan lehet az eseményt érdekessé tenni, másképp kell viselkedni a fotósnak és a technikai eszközöket is másképp kell kiválasztani.
November 6-án Benei László tagunk, aki nagy kedvvel készít rendezvényfotókat, hozott egy táncszínházi és egy popzenei koncert előadásról képeket.
Sokan nem tudják, hogy a fotózásban akkor kezdődnek a gondok, amikor a helyszínen a fény mennyisége csökkenni kezd, viszont a mozgást nem hagyják abba... Na, ez jellemző a rendezvényfotózásra, így a legjobb terep arra, hogy egy fotós gyakorlatot szerezzen a meglévő fényben történő dokumentálásban vagy továbblépve, az alkotó, rendező elképzeléseinek értő tolmácsolásában.
Virtus Kamara Táncegyüttes: Bengyáló, a leleményes (Fotó: Benei László)
Fenyő Miklós koncert (Fotó: Benei László)
Nagy János sikere
Fotókörünk tagja Nagy János, aki nagy sikert ért el a Magyar Természetfotósok Szövetsége által idén 26. alkalommal kiírt, Az Év Természetfotósa 2018 elnevezésű versenyen.
Az állatok és környezetük kategóriában beküldött fotóját a zsűri beválasztotta a kiállítandó képek közé, így mind a Magyar Természettudományi Múzeumban falán, mind az ebből az alkalomból megjelentetett nyomtatott kiadványban látható az alkotása.
Ez azért nagy szó, mert a verseny Magyarország legrangosabb természetfotós pályázata és a kép több mint 4000 fotó közül került be a legjobb 100 közé.
Gratulálunk!
Az alkotás az alábbi, amihez az alábbi megjegyzést fűzte a szerző:
Januárban egy egész napos, de eredménytelen mátraaljai fotótúra végén fáradtan és átfázva kullogtam vissza a kocsimhoz, amikor megláttam a legelésző őzeket a szemközti búzatáblán.
A kép tetszett, de nem volt jó a kompozíció. Közelebb mentem és vártam, hátha lesz jobb beállásuk is az addig összevissza legelésző őzeknek. Azok egyszer csak sorba álltak, és legelészve elindultak egymás után az egyik domb gerincén...
2018. november 16., péntek
Pályázatok - Absztrakt és Lépcső
Absztrakt - Októberben ez volt a témája a havi pályázatunknak, amire a nehézsége miatt nem sok kép érkezett. Közülük a kiemelteket itt lehet megnézni, a legtöbb szavazatot Mádi József: Ívek című fotója kapta.
A Lépcső pályázat szeptember-októberi beküldött képei közül a kiválasztottak itt láthatók, ezek közül most B. Nagy István: Mesevonat című képe volt a legérdekesebb.
2018. november 1., csütörtök
Úton kiállítás - megnyitó
Október 4-én lezajlott a kiállítás megnyitója, ugyanazokkal a közreműködőkkel (Kudumba dobshow és Dala László), akik 10 évvel ezelőtt az első kiállításon is résztvettek.
Az estet egy dobösszeállítás indította, majd a tíz évet egy diaporámával mutattuk be, amit Budai József készített, ezt Füleki László bevezetője és Dala László megnyitója követette.
A Mátra Művelődési Központot működtető kft. részéről Ábri Zoltán köszöntötte a Fotókört, majd egy ajándékkosarat adott át, végül egy záró improvizáció hangzott el a Kudumba dobshow előadásában.
Részlet Füleki László bevezetőjéből:
A kiállítás most kivételesen két részből áll.
Az aktív tagokon kívül azoknak az alkotásait is újra be szeretnénk mutatni,
akik élethelyzetük változása miatt mostanában nem vagy csak egy ideig tudtak a
közös összejöveteleken résztvenni, de fotóik megőrzik az énjüket, kedves
témáikat, gondolataikat, amiket mindig szívesen idézünk föl.
Örülünk, hogy tagjaink között volt pl.
Sebestyén Péter, akinek közülünk egyedül sikerült elérnie, hogy Magyarország
legnagyobb természetfotós vetélkedőjén a díjazottak közé kerüljön.
Emlékezetes
élményünk fűződik Udvari Gáborhoz, aki lehetővé tette számunkra az Országház
titkainak megismerését.
Nem felejtjük el Mihályi Gábor előzékenységét, aki
stúdióját bocsátotta rendelkezésre előadások megtartására és aki azóta nagyon
kedvelt gyerekfotóssá vált.
Büszkeség tölt el bennünket, hogy résztvehettünk
Baranyi Norbert az aszódi Hosszúvölgyről szóló könyvének bemutatásán és a
műhelytitkok megismerésében.
Jó rágondolni arra, hogy láthattuk Albert Péter
autista gyerekekről készült kiállítását, aki már jó ideje hivatásos
riportfotósként dolgozik és ne felejtkezzünk meg Jaros Gáborról, aki jónevű
esküvői fotóssá lett azóta.
Elnézést, ha nem tudok mindenkit név szerint
felemlegetni.
De beszéljünk azokról, akik amellett, hogy 10
éve itt vannak velünk, tudjuk, hogy biztosan számíthatunk rájuk, hiszen nagyszerű
dolog, hogyha a Fotókörön belül diaporámát szeretnénk készíteni, akkor Budai
Józsihoz kell mennünk, ha jó címet szeretnénk vagy azt megtudni, hogyan
szerepeljünk hónapról-hónapra a legnagyobb fotósújságban, akkor Mádi Józsihoz,
ha egy épületet a jó oldaláról szeretnénk fotózni, akkor Kalácsi Renét
keressük, ha megfontolt véleményt szeretnénk hallani, akkor Kovács Tamáshoz
fordulunk és ha dokumentálni kell valamit vagy szerszám szükséges, akkor Potje
Péter biztosan segíteni fog.
A 10 év alatt az idő persze nem múlt el
nyomtalanul felettünk, elég, ha megnézzük az első év csoportképeit...
Szomorú
dolog, hogy idén elvesztettük két elismert fotósunkat, Adamik Miklóst és Fehér Miklóst,
akik sokáig fiatalos lendülettel támogattak, erősítettek bennünket
élménybeszámolóikkal, tapasztalataikkal, előadásaikkal. Most már azt is tudom,
hogy mit kellett volna még megkérdezni tőlük. De már nem tudjuk.
Reméljük, hogy a jövő évben életmű kiállítást
tudunk rendezni mindkettőjüknek.
De a szomorú események mellett és közben
jöttek és jönnek újak is, akik biztosítják a folytonosságot, mögöttem láthatók az
ő fotóik is.
Az ő részvételük is egyre fontosabb, hiszen pl. a Van képünk
hozzá! című családi vetélkedőnk, melyet több éve kezdtünk és idén is sikerrel
rendeztük meg, nélkülük nem valósulhatott volna meg.
Végezetül szeretném megköszönni a Mátra
Művelődési Központnak a lehetőséget és a támogató hozzáállást a kiállítás
megrendezéséhez, kívánok a fotóköri tagoknak további alkotói attitűdöt, megértő
otthoni társat, a vendégeknek időt és kedvet a nézelődéshez és a jövőre nézve mindannyiunknak
olyan környezetet Magyarországon, ahol az ilyen kiállítások továbbra is kimozdítják
az embereket az otthonaikból.
Részlet Dala László megnyitójából:
Mindenki, aki fotós, valamilyen szinten művész, még ha nem
is mondja.
A képek hangulatokat, érzéseket, gondolatokat fejeznek ki. Ezekben a
képekben, melyek körülöttünk vannak, sok érték van.
Ezek a képek azért
születtek, hogy merjünk bennük gyönyörködni. Ezek a képek melegséget hoznak.
Fotók a megnyitóról (készítette Kalácsi René, Benei László, B. Nagy István):
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)