Január 8-án szombaton mi, a korábban meghirdetett program után érdeklődők (Kovách Árpád, Zsuzsa, a felesége, Nagy János és Füleki László), Budapestet vettük célba, többféle céllal, gondolattal...
Elsőként a Természettudományi Múzeumban lévő Év természetfotósa kiállítást látogattuk meg, ahol nagyszerű fotókat láthattunk. Az élményt kissé beárnyékolta, hogy a tájékoztató szövegek betűi kisméretűek voltak és a világítás a képeknél nem egyformán volt elosztva.
Ettől függetlenül nagyon érdekes és inspiráló képek voltak fenn a falon, köztük, immár másodszor Nagy Jani barátunk lepkés fotója, ami igen nagy elismerés, mindannyian büszkék lehetünk rá!
Egyébként ugyanebben az időben a Hold felfedezése címmel is volt kint kiállítás, ahol látványos asztrofotókat (pl. többféle fázisú multiexpos felvételek) lehetett látni.
Ezután, mivel közeledtünk a kék órához, a Jani felesége, Viktória korábbi javaslatára a Bazilika tetejét látogattuk meg, ahol szerencsénk volt, mert valamennyi felhő is volt az égen, ezek szépen megszínesedtek a naplemente után, így jó hátteret adtak a városképhez. A biztonsági őr is engedékeny volt, így tovább is fotózhattunk, mint lehetett volna.
A kilátás szép, bár a toronydaruk időnként belerondítanak a látványba...
Az idő ezután már hidegebbre fordult, mikor átmentünk a Dunapartra, megnézni a Magyarország365 kiállítást.
A képek egy része egyoldalas és hátsó világítás nélkül (vagy lényegesen kisebb fényerővel) egy körben lévő kerítésre lett rögzítve (viszont a fotón így mi is látszódunk), míg a másik része kétoldalas, hátulról megvilágított panelen (ezért majdnem elveszünk a sötétben, pedig ott vagyunk :)) a Duna-parttal párhuzamosan, hosszan a korzón lett elhelyezve.
Itt is ugyanolyan örömmel találtunk fotókat Mádi Józsitól és Füleki Lászlótól. Témájában ez a kiállítás összetettebb volt, hiszen három kategóriában (Természet és táj, Épített és tárgyi örökség, Életkép) lehetett pályázni. Ez a nézők számára változatosabb élményt jelentett. A végén már siettünk, mert a húzós hideg bekúszott a cipőnkbe is...
