Természet és tánc. Két egészen különböző terület, mégis a művelése megfér egy emberen belül. De hogyan?
Hiszen mindannyian a titkot keressük, amivel egy jó fotóban a bennünket feszítő gondolat, érzés érthetően vagy sejthetően megvilágosodik a körülöttünk lévők számára.
De ezek a titkok kimondva nem is titkok. Nem azok a megszenvedett felismerések, amelyeket belülről élünk meg és rácsodálkozunk a végén, hogy ez ilyen egyszerű. Nem is azok a villanások, amelyek belénk vágnak az expozíció pillanatában, hogy ez az, elkaptuk! És nem titok kimondva a kétségbeesés sem, a monitor képernyője előtt, mikor semmi nem jön át azokból az érzésekből, amit ott éreztünk a helyszínen...
Ezek csak szavak, amit könnyedén kimondunk, de azért féltjük, mint a saját gyermekünket, mint egy drágakövet, ami a napvilágon lehet, hogy szétporlik...mert nem tudjuk, hogy ez érdekes-e más számára.
Kitárulkozás és bezárkózás, reménykedés és bizalmatlanság, káosz és egyértelműség, kíváncsiság és közöny. Az ellentétes érzések egy nőben általában erősebben vannak jelen, melyek feloldása nem egyszerű dolog. Van, aki a fotóban próbálja megmutatni, megfogalmazni ezeket a sokszor egyidejű érzelmi libikókákat, melyek kisugárzása, hatása szerencsés esetben a képen is meglátszik. És itt valóban meglátszik.
A képek után már csak hab volt a tortán a két digiráma vetítése, amelyek azt bizonyították, hogy Katának a kép mellett a dramaturgia is az erősségeihez tartozik.
Mindenkinek ajánljuk Kata weboldalát egy kis "örömködésre".
Fotó: Jaros Gábor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése