2022. július 25., hétfő

Hajnal a Tisza-tavon

 

Július 24-én hajnal 3-kor több ember Gyöngyösön úgy érezte, hogy már nem tud aludni. Nyugtalanok voltak és nem tudták miért... Kimentek a konyhába, kinyitották a hűtőt, elkezdtek enni, volt aki rágyújtott egy cigarettára, mások csak elővettek egy könyvet, hogy töltsék az időt.
Kinn sötét volt, de egyébként csöndes éjszaka járta, nem volt zivatar, villámlás, dörgés, ami megzavarná az éjszakai nyugalmat.
Érthetetlen, hogy mi történhetett ezekkel az emberekkel. 

Egyszer csak az egyik elindult az autójához, mint egy alvajáró, betett egy csomagot és elindult vele. Valahol megállt, ott is megjelent egy alvajáró egy táskával, beszállt mellé és mentek tovább. Ez többször megismétlődött és érdekes módon senki se szólt semmit, mintha egy előre jól megbeszélt, rendszeres szeánsz résztvevői lettek volna.
Az autó suhant az éjszakában, miközben világosodni kezdett az ég alja, míg egyszer csak megállt a Tisza-tónál. Senki nem volt a parton, csak egy manó. Ott gubbasztott magában egy gubában, mint aki várja az esőt.
Ezek az emberek odamentek hozzá, megálltak előtte, nem szóltak egy szót sem. Az felnézett, egyesével megnézte őket, hümmögött mindegyiknél, nem tudni elégedettségében vagy hitetlenségében, de aztán felállt. Elindult a víz felé, a többiek utána libasorban. Berakták egy csónakba azt, amit hoztak magukkal, aztán ők is beszálltak. A manó rájuk nézett és azt mondta: na szépen vagyunk! És beült hátra a motorhoz. Visszanézett, sötét arcokat látott, amik rámeredtek.
Érezte, hogy itt menni kell világgá vagy ezek az emberek belökik a vízbe. S elindult. Az ég lassan beszínesedett, a felhők előbb sárgultak majd narancsra változtak és az ég kékje kezdett összemosódni a felkelő naptól indított vörös csíkokkal.
Az emberek csak néztek előre, de érdekes, hogy egyikőjük-másikójuk néha kinyújtotta a kezét és kifejezéstelen hangon mutatott az ég felé, valahogy így: Ümőő! A másik: Ouú! A harmadik: Zádu! Félelmetes volt.
A nap megjelent a csomósodó felhők mögött, a vörös sugarak ráültek a hullámokra és befestették a nagyszámban ottlévő hattyúk tollait. És akkor hirtelen a sötét alakok elkezdtek mozgolódni, mindegyik elővett egy teleobjektívet és fotóssá változott...

Ez volt a mai mese, innentől meséljenek a képek!

Foto: B. Nagy István

Foto: B Nagy István

Foto: B. Nagy István


Foto: Füleki László

Foto: Füleki László

Foto: Füleki László

Foto: Füleki László

Foto: Füleki László



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése